Navigációs rendszerek - 2.
Égi és földi jelek
Kellékek: mobiltelefon + térképszoftverek.
A PDA-k után a legdinamikusabban fejlődő terület a mobiltelefonokra kínált navigációs csomagoké. Bár a mobilunkra korábban is letölthettünk térképszoftvereket (például a Sony Ericsson P800/900-as szériájára), de ezek természetesen nem tartalmaztak Magyarországra vonatkozó térképeket. Egy jó ideig tétlenül nézhettük, hogy a Tom-Tom milyen erőkkel népszerűsíti az okostelefonokra kínált navigációs megoldásait Nyugat-Európában. Aztán 2005-ben megtört a jég: itthon is megjelent a Wayfinder, így bárki belekóstolhatott a telefonalapú navigációba, aki rendelkezett egy Series 60-as készülékkel. Az indulócsomag tartalmaz egy Emtac bluetoothos GPS-vevőt (ez bármely más környezetben is használható), valamint egy SD-kártyát, melyről az alkalmazás telepíthető.
Wayfinder egy Sony Ericsson P910i-vel
A kérdés csak az volt, hogy napjaink mobiljai megfelelő hardveres alapot kínálnak-e egy ilyen szolgáltatáshoz, illetve hogy mekkora előnyt jelent a háttérben meghúzódó mobilhálózat. Tapasztalataink alapján arról számolhatunk be, hogy a mobilok már elég gyorsak a térképszoftver megjelenítéséhez, „mozgatásához”, sajnos a kijelzők kevésbé komfortosak, mint egy PDA esetében, és néhány modellnél a hangminőség is kifogásolható (ha mondjuk egy sztereó GPS eszközt veszünk alapul). A mobilunk viszont mindig velünk van, így az említett kompromisszumok elfogadását követően bőszen tervezhetjük az útvonalakat például a Kommunikátorunkon, vagy épp keresgethetjük az éttermeket a symbianos okostelefonunkon. Ami pedig a hálózatot illeti, elmondható, hogy a Wayfinder tervezői ötletes módon „támaszkodnak” a GPRS rendszerre: a szoftver ezen keresztül, online frissíti a térképeket az útvonalkövetés, tervezés közben. Ezáltal lehetetlenné teszik a kalózmásolatok megjelenését, nem mellékesen pedig éves előfizetési díjat is kérhetnek a szolgáltatásért (amihez még némi GPRS-használati díj is társul).
Persze a kommunikáció arra épül, hogy mindez a felhasználóknak kínál előnyöket, hiszen a térképek így akár havonta, hetente is frissülhetnek. Tekintettel arra, hogy milyen sebességgel változik az úthálózat egy fejlődő városban, ez akár valóban nagy előnyt is jelenthet. Kérdéses azonban, hogy ezeket a változtatásokat milyen gyakorisággal építik be a központi adatbázisba a Wayfinder készítői. Ami biztos: a Wayfinder a Topmap által készített, viszonylag friss hazai térképekre épít. Várható, hogy a hamarosan induló 3G-s rendszereken a szolgáltatás tovább finomul majd, hiszen az adatátviteli sebesség jelentős növekedésével egyre részletesebb térképeket lehet majd letölteni, egyre rövidebb idő alatt.
Letisztult formában
Kellékek: GPS célhardverek.
A számítógépes és mobil alkalmazások után elérkeztünk az igazi csemegékhez, a kifejezetten navigációra tervezett eszközökhöz. Ezek egyértelmű előnye, hogy a hardvernek nem kell egyéb funkciókat is kiszolgálni, bár az elmondható, hogy a gyártók még a legegyszerűbb megoldásokba is igyekeznek néhány extra alkalmazást beépíteni (naptárat, ébresztőórát, játékokat, stoppert stb). További hasznos tulajdonságuk, hogy egyetlen eszközben található a GPS-vevő és a megjelenítő is – ugyanakkor a legtöbb esetben külső antennacsatlakozóval is ellátják őket. Egy hajón például vagy extrém körülmények között (hegymászás, off-road versenyek, sivatagi túrák stb.) a PDA-val vagy mobillal kombinált eszközök aligha bírnák a gyűrődést, a mostoha környezeti viszonyokat, viszont egy kompakt méretű, víz-, por- és ütésálló GPS-egység megfelelő szolgálatot tehet. Érdemes a kijelző minőségére külön figyelni: ha állandó napfényben kell használnunk a GPS-t – például vitorlázás közben –, akkor lényeges, hogy a készülék kijelzője erős fény mellett is jól olvasható legyen.
Már az egyszerűbb eszközök is tartalmaznak (tartalmazhatnak) színes kijelzőt és térképszoftvert – utóbbit és a készülék szoftverét többnyire már USB-s porton lehet frissíteni. Végül érdemes megemlíteni, hogy a noteszgépekkel, PDA-kkal szemben a kompakt GPS hardverek akár 28-30 óráig is működhetnek egy feltöltéssel, ami nagymértékben megkönnyíti a használatukat – bizonyos esetekben pedig akár életet is menthet.
Garmin Rino 530 és Garmin StreetPilot c330
A hajózáshoz, erdőjáráshoz vagy katonai rendszerekhez tervezett készülékek után térjünk egy kicsit vissza az általános felhasználáshoz. Az utazáshoz használt eszközök egyértelmű sztárja jelenleg a Garmin StreetPilot c330-as egysége, amely egy érintőképernyős, autóba szerelhető GPS-kombó. Mindössze két gomb található rajta (hangerő-szabályozó és a ki/bekapcsoló gomb), ezen felül a funkcióit a 3,5 hüvelykes képernyőn a nagyméretű ikonokra „klikkelve” lehet elérni. Az eszköz microdrive-on tárolja a térképeket (a rázkódás miatt például nem is ajánlják motorozáshoz), valamint SD-kártya bővítővel is felszerelték. A StreetPilot hangereje is megnyerő: a kétoldalt elhelyezett hangszóróiból kristálytisztán és kellő hangerővel érkeznek az utasítások. A tapadókorongjával egyszerűen rögzíthető a szélvédőre, de természetesen – a beépített akkumulátornak köszönhetően – „külsős” navigációra, útvonaltervezésre is alkalmas.
Autós rendszerek
Kellékek: full extrás gépkocsi gyári navigációval.
A gépjárművekben is igen népszerű a PDA-ra épülő navigáció (egy bölcső segítségével a kéziszámítógép könnyen a megfelelő pozícióba helyezhető), azonban sokkal kényelmesebb és esztétikusabb (na és persze jóval drágább is), ha beépített megoldást rendelünk a gyártótól. Áttekintve a piacot látható, hogy a rendszerek annak ellenére, hogy mindössze csak két cég van a világon, amelyek térképszoftverekkel látják el a gyári megoldások kivitelezőit, igen sokfélék. Az említett két vállalat a Navteq és a Tele Atlas, előbbi nagyvonalakban a Bosch, utóbbi pedig a Philips érdekeltségi körébe tartozik. Mindkét cég adatbázisa a GDF-formátumra épül, a digitalizálás és a terepi felmérés során azonban eltérő módszereket alkalmaznak, így a térképeik sem kompatibilisek egymással.
Mivel a térképek 15-20 százaléka évente módosul, a kellemetlen meglepetések elkerülése végett szükséges (érdemes) időnként frissíteni a beépített rendszerek szoftvereit is – már csak azért is, mert ez magában a programban is javításokat, újabb funkciókat eredményezhet. Hogy prémium kategóriáról van szó, azt nemcsak a full extrás kivitelhez kérhető navigációs rendszerek plusz költségei, hanem a térképfrissítések ára is jelzi (250-től akár 600 eurót is fizethetünk egy CD-ért). Az eltérő megvalósításokhoz tehát eltérő szoftverfrissítések vásárolhatók, ezért lényeges hogy tisztában legyünk azzal, hogy a gyári rendszerünk melyik platformhoz tartozik és melyik gyártó térképeit használja.
És hogy a kedvező ár mellett eddig miért is navigáltunk PDA-val az autóban? Természetesen azért, mert a beépített rendszerek nem „hallottak” még Magyarországról, így hasznukat csak akkor vettük, ha áthaladtunk valamelyik nyugati határátkelőn. Örömmel számolhatunk be arról, hogy úgy tűnik, 2005 lesz az az év, amikor végre így is csatlakozunk Európához és feltűnnek az első hazai térképek a beépített navigációs rendszerekben. A Topmap Kft. a közelmúltban jelentette be, hogy a TeleAtlas és a Navteq megrendelésére elkészültek a gépjárművekbe szerelhető navigációs rendszerek Magyarország térképeivel.
