Néha egy hang, egy íz, egy illat fellebbenti a múltnak fátylát, és bolyongok emlékeim útvesztőiben, hamegérzem a kávé illatát.
Ahhoz, hogy Boldog légy nincs szükség semmi másra csak egy Őszinte, Megbízható Társra, egy Összetartó Családra, pár Igaz(i) Jóbarátra és Élj Önmagaddal Békében. Minél több Embert gyűjtögetsz magad köré és minél több Emberrel szeretnél kiegyensúlyozott életet élni, annál nagyobb kudarc vár rád, hisz mindenkinek szeretnél majd megfelelni, mindenkire odafigyelni és ez sajnos nem megy, felőrlődik benne az Ember. Egyszerűen csak SZERESS nagyon egy pár Embert, a Többieket meg NE BÁNTSD MEG. *melba*
Amikor az ember átlépi az 5. X-et, addigra már sok mindenen túl van, rengeteget változik, jobban átlátja azokat az összefüggéseket, amelyektől megérti az életét, és azt, hogy mi, miért történt vagy történik vele. A lelkem még fiatal, de szellemem már érett, és ez bölcsebbé, nyugodtabbá tesz.Bár az igazi bölcsesség csak keveseknek adatik meg, az odavezető út jelentősége mégis felbecsülhetetlen. Őszintén azt is meg kell vallanom, ha egy nő elmúlt ötven, abban nincs sok öröm ...., ááá, csak viccelek. Ötvenen túl az a legjobb, hogy átlépsz a "nem is látszol annyinak!" kategóriából a "jól nézel ki a korodhoz képest!" táborba. Óriási nyomástól szabadulsz meg egyszerre, mert megengedheted magadnak, hogy ráncokat viselj vagy egy kis pocakot eressz. Egyetlen dolog rémiszt, így ötven felett, ez pedig az ösztönös előérzet. Ilyen korban már hálás lehetek a sorsnak, hogy egyáltalán megértem, és már éltem annyit, hogy elveszítettem olyanokat, akiket nagyon szerettem. Tudom, hogy az idő véges, hiszen kevesebb van előttem, mint mögöttem, és azt az időt amire még számíthatok szeretném úgy élni, hogy jól érezzem magam a bőrömben. *melba*
"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet, szeretet, szeretet - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak." *V.Fable*
,,A boldog élet titka az, hogy az embernek legyenek sikerei, amelyekre büszke lehet, és legyenek céljai, amelyek hajtják." *Jeff Lindsay*
“Kozmikus törvény, emlékszel? A hasonszőrüek vonzzák egymást. Te csak legyél, aki vagy, csendes, egyenes, világosfejű. A dolog önműködő: ha azt adjuk, amik vagyunk, ha minden percben megkérdjük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.” *Richard Back*
"Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben...Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... Az istenség, amely sorsunkat alakítja, mi vagyunk. Saját magunk... Amit az ember elér, az gondolatai egyenes következménye... Csak akkor emelkedhetünk fel, győzhetünk és lehetünk sikeresek, ha gondolatainkat is felemeljük..." *Dale Carnegie*
"Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. De az aztán Ember legyen!" *Fekete István*
"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon." *Vianney Szt.János*
"A halogatás egyszerűen ostobaság. Holnap ugyanúgy döntened kell, akkor miért ne tennéd meg már ma? Azt hiszed, holnap bölcsebb leszel, mint ma? Azt hiszed, holnap elevenebb leszel? Hogy holnap fiatalabb vagy frissebb leszel, mint ma? Holnap csak öregebb leszel, a bátorságod is kevesebb lesz, holnapra tapasztaltabb leszel, és még több kifogást találsz. Holnapra a halál egy nappal közelebb ér hozzád, és ettől csak még jobban megijedsz, még tétovább leszel. Soha ne halogass. Ki tudja? A holnapot talán meg sem éred." *Osho*
Ui.: Érdekes dolog ez a halogatás. Életem törvényszerűségeiből kiindulva úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb helyzetben a legelső megérzésem volt a helyes. Az 'alszom rá még 1-et' döntéseimet, - ha előzőleg más volt, mint az első pillanatban - utólag mindig megbántam.*melba*
"A fiatalság mércéje nem (csak) az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár 16 éves, akár 66 - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és dolgokszépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek. Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Fiatal vagy, amíg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság, az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet."
"A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi."
"Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt."
*Albert Schweitzer*
"Nem a külső dolgok tesznek minket boldoggá, hanem a dolgokhoz való hozzáállásunk. Ha nincs bennünk nyitottság, akkor a legvonzóbb társ szépsége is megfakul, és a legörömtelibb dolgok is unalmassá válnak." *Ole Nydahl*
A lényeg
A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul ejtett dallam, két összekulcsolt kézben az ima, remekművekben a harmónia, részekben álma az egésznek, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.
Amikor csak tehetem a heti zöldség-gyümölcs felhasználásunkat a helyi piacon szerzem be. Nincs túl messze, és jó időben még bicajjal is megközelíthető, persze csak akkor, ha nem a téli eltevésre tervezek vásárlást, vagy szedést. Kihangsúlyoztam, hogy heti, mert nálunk sajnos csak vasárnap, 6-12 óráig tart nyitva. A legtöbb élelmiszert általában a nagyobb hipermarketekben szerezzük be. Eddig nem figyeltem arra, hogy a termék magyar-e, inkább arra, hogy mennyibe kerül. Nincs miért szégyenkeznem, de jelenleg ez dominál elsődlegesen. Pedig még a csapból is az folyik, hogy vásárolj inkább magyar terméket, mert ezzel a pénz az országban marad. A vállalkozó remélhetőleg itthon költi el a nyereségét, közben más hazai cégek szolgáltatásait is itt veszi igénybe. Újabb munkahelyek nyílhatnak meg és a munkanélküliek száma is csökkenhet. Az adóit mindenképp itt fizeti be, így gazdaságunkat támogatva, mindannyian profitálhatunk. Ez mind szépen hangzik, de....
Jogos kérdés, de csak meddő felvetés, hogy(?) képesek a multik sokkal alacsonyabb áron beszerezni az import árut? Mint ahogy az is, miért nem tudja felvenni a versenyt a magyar? Miért drágább a magyar termék, mint az import, pedig mennyivel több a szállítási-tárolási és egyéb költsége a külföldinek, mint az itthon előállítottnak?
Figyelmesen nézzétek meg a videót, akár többször is, mert hihetetlen adatokat fogtok hallani!
Megoszlanak a vélemények, hogy ki milyen állattal élne az otthonában szívesen. Van aki a kutyán kívül nem is tudna mást elképzelni. Sokáig így voltam ezzel én is, de amikor egy októberi nap a lányom hazaállított, azzal a pici, tarka, kis szőrgombóccal, nem tudtam nemet mondani. Nagyon sovány volt szegényke, de egészségesnek látszott. Eleinte persze tiltakoztam, hogy a lakásban szó sem lehet, csak kint a 'zárt' folyosón. Májkrémet adtunk neki és egy kis langyos tejet, és este elkészítettük az alvó helyét. Valamikor a nyáron születhetett és hajléktalanként kóborolt a házak között. Attól a naptól a lányom többet volt a folyosón, mint a saját szobájában, ezért magamban tervezgettem, hogy beköltöztetem Mancit a lakásba. Addig halogattam mindezt, amíg karácsony előtt két nappal, hazaérve nem találtuk a helyén, és hiába hívogattuk nem került elő. Megszökött, futott át az agyamon, vagy inkább a szabadság utáni vágy ami hajtotta, de az is lehet, hogy egy kandúr hívása volt a csábítóbb. Ezt nem tudtuk meg.... Három napot töltött távol tőlünk, mikor a fölöttünk lakó szomszédom szólt, hogy a másik ház kertjében egy olyan cicát látott, mint amilyen a miénk. A lányom rögtön lerohant, és jó félóra múlva, sírva, Mancival a karjában jött vissza. Ettől a naptól fogva lett a mi kis cicánk bentlakásos. Az ünnepek után elvittük egy ajánlott állatorvoshoz, aki ivartalanította. Lassan már 5 éve, hogy velünk van. Azóta sok-sok bosszúságot okozott már, de mindezek ellenére nagyon szeretjük őt.
"Mint a jó bor, a házasság is csak jobb lesz az idő múlásával, miután megtanultuk, hogy hogyan kell palackba zárni."
"Csak olyan férfit válassz házastársnak, aki a barátnőd lenne, ha nő lenne."
"A friss házasok előbb-utóbb 'öregházasokká' válnak, és az 'öregházasoknak' köszönhető, hogy a család intézménye működik!"
"Az igaz házasságból fakadó egyik legjobb dolog az, hogy van egy arc, ami változik, de észre sem veszed, és méginkább, hogy van egy arc, amit ugyanolyannak látsz a rajta évek során összegyűlt árnyak ellenére."
"A boldog házasságnál nem az a fontos, hogy mennyire tudsz harmóniában élni, hanem az, hogy mennyire tudod kezelni a diszharmóniát."
Ha vicceket hallok többnyire megértem, hogy mi a poén, és derülök rajtuk...., már amelyiken, de továbbadni még sem tudom őket. Valahogy nem marad meg bennem, csak töredékek, foszlányok, és tovább adni sem tudom úgy, ahogy kellene. Az alábbi viccet nem hallottam, hanem a MACOSZ (Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége) lapjában olvastam, és roppant megtetszett. Igaz, hogy már többen feltették a 'hálóra', de így, ebben a formában még senki.
Kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.... Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza: Figyelj fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a KAPITALIZMUS. Anyád ügyel a pénzre, tehát Ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET. A babysitter a DOLGOZÓ OSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika?
A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól:
A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is sz@rban van!
Sokszor elképzeltem, hogy repülök, de most csak egy kellemes sétára gondoltam, amikor délután elindultam Győr belvárosából kifelé a Rába-parton. A társaság inkább visszament a szálláshelyre, és én egyedül ballagtam végig a folyó mellett egy töltésig, át a zsilipnél egy holtágból kialakított tó partjára. Egy másik zsiliphez érve nagy hullámzó vízfelületen kacsák, hattyúk, szárcsák úszkáltak vidáman és kormoránt is láttam. Egy magányos szürke gém lassan lépkedett a parton, a nádas felé. Fölöttem egy csomó szarka hangos cserregéssel repült el. Ahogy elindultam visszafelé egy gyönyörű nagy kócsag a patak partján lépkedett, és amikor közelebb értem, mindig odébb libbent pár métert. Lassan, méltóságteljesen szinte suhant, eggyé olvadva a tájjal. Néha csak a vízben láttam a tükörképét.
A kép, mint az idei nyár legtermészetesebb képe örökre belém vésődött. A nádas és az ég alja vöröses fényben úszott. Közben a Nap egy fodros felhősáv mögé bukott, és fölöttem megjelent a vékony holdsarló.
Pár éve lakunk itt, és ha visszagondolok az elmúlt évekre, valahogy mindig úgy alakult, hogy otthon voltunk, kint a teraszon, amikor felfigyeltünk az elrepülő madarak hangos gágogására.
