Ha épp állást keresel Te is gondolkoztál már azon, hogy hogyan keres állást egy fejvadász, vagy munkaközvetítő? Mert ahhoz, hogy elnyerjen egy megbízást, neki is fel kell kutatni a megüresedő állásokat. Talán itt is a gazdasági válság az ok, nem tudom, de az biztos, hogy kevesebb valós állást hirdetnek meg. Sokkal kevesebb munkaerő kell, de az a kevés legyen mindenképp magasan kvalifikált, diplomás (akár több is), legalább középfokú nyelvizsgá(k)val és csak a munkának éljen.

Bizony megváltoztak a játékszabályok. Rendkívüli időket élünk, és ezzel új, íratlan játékszabályok léptek életbe. Ami korábban működött, az ma már nem működik, vagy csak sokkal kisebb eredménnyel. Ebben a megváltozott helyzetben csak azok tudnak érvényesülni, a felszínen maradni, akik a változásokhoz alkalmazkodnak, és képesek újítani. Aki nem az eltűnik a 'süllyesztőben'. De ez a helyzet azonban egy hatalmas lehetőséget is teremt. Mint minden változásban, ma is előnyt élveznek azok, akik a leggyorsabban alkalmazkodnak az új helyzet(ek)hez.

Amikor sokszoros túljelentkezés van minden egyes megüresedő pozícióra jól képzett és tapasztalt munkaerőből, amikor több tucat vagy több száz jelentkezés érkezik minden álláshirdetésre, akkor ki kell tűnnöd a tömegből!

Nincs mese! Merj eltérni a megszokottól! Merd elhagyni a berögzült, de eredménytelen kötöttségeket! Merj önmagad lenni a pályázatodban is!

Persze mondhatod erre, hogy az önéletrajz és álláspályázat terén nem könnyű újítani, mert a munkáltatók és toborzó cégek bizonyos elvárásainak meg kell felelni. Valóban van egy irányelv, amin nem célszerű túllépni. Ezen belül azonban ki lehet, és ki is kell használnod a rendelkezésre álló lehetőségeket, hogy megkülönböztesd magad és pályázatodat az álláskeresők tömegétől.

Az előző részben említettem, hogy állásváltoztatáskor a legideálisabb, ha ajánlanak, vagyis kapcsolat útján hívnak be. Ez rendszerint működni szokott, de van mikor a rendszerbe hiba csúszik. Egy ajánlás kapcsán jelentkeztem be én is, de kiderült, hogy lekéstem, mert közben betöltötték az állást. Hogy lehetett ez? Az igazságot sosem fogom megtudni. Tehát nem voltam elég gyors, és kezdhettem újra az egészet az elejéről. Sikertelen próbálkozásokkal, eredménytelenül teltek a napok...., és bizony volt úgy is, hogy feladom, mert nem láttam értelmét a folytatásnak.

Aztán eszembe jutott (Isten nyugosztalja) drága, 89 éves nagyanyám mondása:  "Elfogadnád még a mai bajokat holnapi örömöknek. Ezért - NE PANASZKODJ! - Akármilyen hihetetlen: még nem állsz olyan rosszul, hisz lefelé végtelen az út." Bölcs megállapítás, és milyen igaza volt.  Teljesen azért sosem adtam fel, mert hál'Istennek nem volt egyedül. És megtanultam egy életre, hogy bajban csak attól lehet segítséget remélni, aki maga is bajok között él.

Szerda reggel is úgy ébredtem, mint az elmúlt egy hónapban. Kávéval a kezemben leültem a gép elé, hogy talán most találni fogok egy olyan állást, ami minden tekintetben megfelelő lesz. Tallózás - böngészés - kihúzás, ez ment egész délelőtt. Belefáradtam, az agyamban cikáztak a gondolatok és a szemem is megfájdult. Úgy döntöttem, hogy mára ennyi és kikapcsoltam a gépet. Ekkor megszólalt a mobilom....

Nos, ha elkészítetted a pályázathoz szükséges anyagokat: szakmai önéletrajzod és a motivációs leveled már csak az a kérdés, hogy ezekkel, hogy tudsz a leggyorsabban munkát találni? Ha valaki hónapok óta sikertelenül próbálkozik és tartalékait sorra felélte, akkor neki most a gyorsaság a legfontosabb.

Ha megkérdeznék tíz álláskeresőt, hogy milyen módszerrel próbáltak álláshoz jutni, abból legalább nyolc-kilenc az álláshirdetésekre való jelentkezést említené az első helyen. (én sem voltam kivétel)

(A feltüntetett százalékok az egyes módszerek sikerességét mutatja a KSH adatai alapján.)

1.) Kapcsolatok útján (40%)

A személyes kapcsolatok mobilizálása messze a legeredményesebb álláskeresési mód. De sajnos ez csak “csiszolatlan gyémánt” a legtöbb álláskereső kezében. Sokan nem fektetnek kellő energiát abba, hogy személyes ismerőseiket mozgósítsák az álláskeresés során. Hogy miért? Talán a szégyen, a kiszolgáltatottság, hogy ilyen 'megalázó' helyzetbe kerültek. De ez egyszerűen hülyeség. Jómagam is így gondoltam egy darabig, de aztán félretettem a 'büszkeségem'. Az ismerősök szerepe elsősorban az, hogy információval lássanak el Téged, és tájékoztassanak a környezetükben megnyíló lehetőségekről, rejtett, sehol nem hirdetett pozíciókról.

Ha a kapcsolataidon nem dolgozol nap mint nap, akkor egyszerűen nem teszel meg mindent a mielőbbi elhelyezkedésért. Az gyenge kifogás, hogy “már mindenkit körbekérdeztem”…

2.) Munkáltatók közvetlen megkeresése (20%)

Ilyenkor nem abból indulsz ki, hogy melyik cégnél van üres állás, hanem hogy pontosan milyen munkát szeretnél végezni, vagy melyik cégekhez vágysz a leginkább.

Aztán megkeresed a kiválasztott munkahelyeket, megkérdezed tőlük, hogy keresnek-e éppen munkatársat, illetve ezzel egy lépésben akár a pályázatodat is elküldheted nekik.

Lényeges, hogy ne (csak) a személyzeti osztállyal beszélj, hanem igyekezz közvetlen kapcsolatba lépni a felelős szakmai vezetővel!

3.) Álláshirdetések (13%)

Az álláshirdetések működése jól ismert, de nem közismert tény hogy az állásportálokon található hirdetések nagy része, kb. 70-80% személyzeti tanácsadó vagy állásközvetítő cégek hirdetése. Ezt azért fontos tudnod, mert így a pályázatodnak egy plusz szűrőn, a személyzeti tanácsadó cégen is keresztül kell jutnia.

Ráadásul nagyon sokszor olyan munkakörökről van szó, amiket korábban nem tudtak betölteni a cégek. Ezért kényszerülnek arra, hogy megbízzanak egy toborzó céget és hirdetést adjanak fel.

Nem is csoda, hogy bár több ezer álláshirdetés van az állásportálokon, a munkahelyeknek csak 13%-át töltik így be.

Azt is szem előtt kell tartani, hogy egy álláshirdetésre több tucat, nem ritkán több száz pályázat érkezik be. Tehát egy átlagosan megírt pályázattal nem sok eséllyel tűnhetsz ki a sok jelentkező közül.

Azáltal, hogy rengetegen használják ezt a módszert, a hirdetések eredményessége egy-egy álláskereső számára meglehetősen korlátozott. Ugye Te már nemcsak hirdetésekre pályázol?

4.) Állásközvetítők (7%)

Az állásközvetítőket a köznyelv gyakran hívja ‘fejvadászoknak’, de ez félrevezető, ugyanis ez csak az egyik a három fő tevékenységből. A klasszikus fejvadászok, más néven vezető-kiválasztó cégek ugyanis csak a közép- és felsővezetőkre összpontosítanak.

A másik kategória a személyzeti tanácsadó, vagy más néven toborzó cégek, akik nagy számban kapnak megbízást munkaadóktól jelöltek felkutatására és előszűrésére.

A harmadik kategória a munkaerő-kölcsönzőket takarja. Ezek a cégek a megbízás idejére (inkább rövid- és középtávra) saját maguk veszik állományba az alkalmazottakat, akik a tényleges munkát a megbízó munkáltatónál végzik.

5) Munkaügyi központokon keresztül (7%)

Nem mindenki tudja, hogy a Munkaügyi Központok is rendelkeznek adatbázissal megüresedett állásokról, melyben mindenféle munkakör és munkáltató képviselteti magát. Barátnőm az egyik fővárosi MK-ban előadó, tőle is kaptam infót, de az állásra "nem nyertem"  felvételt.

Sok állást kínálnak a közszférán belül, a kormánytisztviselők, köztisztviselők és közalkalmazottak szervezetei (kórházak, iskolák, önkormányzatok), de számos állás várja az általános- és középfokú végzettséggel rendelkezőket valamint a szakmunkásokat is:

https://kozigallas.gov.hu

Itt figyelni kell a kiírt pályázatok beadási határidejére.

6) Állásbörzék, oktatási intézmények (3%)

Az egyetemi állásbörzék (Budapesti Műszaki Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem, stb.) tipikusan a friss diplomások és a néhány éves szakmai tapasztalattal rendelkezők elhelyezkedésében nyújtanak segítséget. A HVG Állásbörzén azonban tapasztalt szakemberek is találhatnak nekik szóló ajánlatokat.

A fenti hat módszer a legfontosabb álláskeresői csatornák. A lényeg az, hogy eredményesség szempontjából nézve a hirdetésekre jelentkezés meglehetősen korlátozott, hiszen mindössze 13% eséllyel találhatsz így állást.

Ezért is lényeges, hogy álláskereséskor minden fontos (az életkorodnak, tapasztalatodnak, végzettségednek megfelelő) álláskeresési csatornán próbálkozz.

Használd az összes módszert!

(forrás: Baráth András önéletrajz szakértő tanulmánya)

(folyt.köv.... befejezés)

A tudós biztosra vette, hogy előbb-utóbb megfejti a létezés titkát. Biztosra vette, hogy csak idő kérdése az egész. Úgy érezte, ha tüzetesen megvizsgálja a dolgokat, akkor minden kérdésére sikerül választ kapnia.

Egy nap egy piros rózsát vett észre az ösvény mellett

- Gyönyörű - suttogta. Kíváncsi lett a rózsa titkaira, ezért leszakította, és elvitte haza, hogy megvizsgálja. Otthon aztán apró darabokra tépte a rózsát, de hiába, mert képtelen volt megtalálni benne azt, ami széppé tette. Értetlenül állt a széttépett virág fölött.

- Egy nap ez a titok is ki fog derülni, erre a kérdésre is választ fogunk kapni.

Ugyanazon a napon, egy festő is végigment az ösvényen, és megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat, letépte. Otthon vázába tette, és nekiállt, hogy lefesse. Miközben festette, a rózsa elhervadt, és elpusztult.

- Se szavakkal, sem ecsettel nem tudom visszaadni ezt a szépséget. Talán, majd egyszer megfejti valaki a titkot.

Még aznap egy szerzetes ment végig az ösvényen, és ő is megpillantott egy gyönyörű rózsaszálat. Leült mellé, beszívta illatát, elgyönyörködött benne, és úgy belemerült a szépségében, hogy el is felejtette hol van. Végül mosolyogva felállt és elsétált.

Később elmesélte barátainak.
- És mire sikerült rájönnöd

Arra, hogy a létet át kell élni, meg kell tapasztalni, el kell fogadni, és ünnepelni.

- - - - - - - o - - - - - - -

Nézz csak - mutatot körbe a kertben - NÉZZ és LÁSS, és FOGADJ el mindent olyannak, amilyen!

.... szógálati közlemény:

Megszakítom álláskeresési tanácsok sorozatom, mert egy újabb SOS! üzenetet kaptam, amit most továbbítok Nektek. Még idáig nem kaptam a email címemre ilyen 'robbanó' levelet (nem is szeretnék),  de a "jobb félni, mint megijedni" elven teszem közzé. Hiszem vagy nem most nem ez a kérdés. Vajon mi ennek a valóság alapja, tényleg létezik? Mi ebben az üzlet a hackereknek?  Ha volt már ehhez hasonló tapasztalatotok, vagy a környezetetekben kérlek írjátok meg.

SOS!!!

"Mail Server Report"
Mondd el mindenkinek, aki az e-mail listádon szerepel, mert ha közülük valamelyik felveszi a listájára, akkor a tiedre is felkerül majd.
Ez a Hacker meg tudja találni a te komputerazonosító címedet, és ellenőrzés alá veheti az e-mailedet.
Ez az információ közvetlenül a Microsoft és Norton-tól származik, és mindenkit érint!
Küldd el mindenkinek, aki Internet-t használ.

Lehetőleg ne nyissatok meg ismeretlen címzettől levelet, de semmiképen se a következőt:
Lehet, hogy kapsz egy ártalmatlannak tűnő e-mailt `Mail Server Report´, ha kinyitod a következő üzenet jön fel a képernyődre :

"It´s too late now, yourlife is no longer beautiful" -
"…”

Már túl késő! Folyamatosan elveszítesz mindent, ami a komputereden van és az a személy, akitől ezt az e-mailt kaptad birtokolni fogja a nevedet, e-mailedet és jelszavadat.
Ez a vírus szombat délután óta van a hálón és az AOL már igazolta a jelenlétét és még egyik Anti-vírus szoftware sem tudja ártalmatlanítani.
A vírus készítője "élet ura"- nak nevezi magát.
Küldd el ezt a figyelmeztetést mindenkinek, hogy ők is tovább küldhessék azonnal!"

Tehát megírtam a motivációmat is, amit, ha két szóval kellene jellemeznem: egyszerűen nagyszerűen sikerült, pedig semmi különlegeset nem írtam, inkább a fogalmazás milyenségére helyeztem a hangsúlyt. Az előzőekben taglalt szakmai önéletrajz és a motivációs levél meghozta a várva várt eredményt, mert az elküldéstől számítva 1 héten belül megkaptam az első visszajelzést.

BEHÍVTAK, méghozzá onnan, ahol előzőleg már érdeklődtem telefonon. Akkor még az átalakítás előtti önéletrajzot küldtem el, de a szokásos  "standard szöveget" kaptam....

Az interjú napján az igazgató megkért, 'meséljek' magamról, milyen területeken dolgoztam idáig, majd átkísért az osztályvezetőhöz és kérte, hogy utána menjek még vissza hozzá. Aztán történt egy kis malőr. Az ov-vel történt beszélgetésünk közben megszólalt a mobilom. Először arra gondoltam, hogy nem veszem fel, és átkoztam magam, miért nem kapcsoltam ki mielőtt betettem ide a lábam. Egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy megvan az első rossz pontom, de bevillant, hogy bárki lehet, akár egy újabb interjúra hívás? Elnézést kértem és felvettem. És IGEN! - tényleg az volt. Szerencsére a vezető tapintatosan magamra hagyott, én pedig megbeszéltem másnapra a személyes találkozást. Ilyenkor nem tudja az ember eldönteni, hogy jó-e határozottnak lenni, vagy mosolyogva bólogatni, mert nem tudhatod, hogy a vezető melyik karaktert részesíti előnyben. Reméltem, hogy talán még sem volt annyira kínos az interjú szünet.

Visszatérve az igazgató kifejtette, hogy többen érdeklődtek már az állásra, ezért kéri, hogy két nap múlva jelezzek vissza hogyan döntöttem. Mondtam, hogy ez természetes, és kifelé jövet magamban hálát adtam az égieknek, hogy minden simán ment ....

(folyt.köv.)

Visszatérve a motivációs levélre. A visszajelzések alapján beigazolódott, hogy a saját megfogalmazásodnál nincs eredetibb és hitelesebb, mert a másolt és kreált szöveg abban a pillanatban bukik, amikor az interjú során nem azt adod vissza, amiről írtál. A lényeg mindenképpen az, hogy mindvégig autentikus (hiteles, valódi) legyél; mind a motivációs levélben, mind pedig az önéletrajzodban.

Napra pontosan 7 hete, hogy új állás keresésébe kezdtem. Eleinte minden simán ment, átszerkesztettem és kiegészítettem a régi önéletrajzomat, majd a keresőbe beírtam a munkakör megnevezését és elkezdtem böngészni az oldalakat. Első nekifutásra 12 munkáltató elérhetőségét  jegyeztem fel. Előbb telefonon akartam megérdeklődni, hogy van e betöltetlen státusz.

Az első 6 hívás nem volt sikeres, egymás után 'pattintottak'  le a közismert sajnálkozó szöveggel: "Jelenleg nincs megüresedett hely." Volt ahol kértek önéletrajzot, hogy amennyiben lesz, majd jelentkeznek. Aha,.... csak győzzem kivárni!

(Mind eközben pedig nagyon élveztem, hogy együtt lehetek a gyerekeimmel, és ennek ők is örültek, mert nekik elkezdődött a szünidő és tartalmas programokat kellett kreálnom. Rég nevettem már ennyit, pedig, ha az anyagi helyzetünket nézem hát.... a tizes skálán, mondjuk 3-as)

A közigállás portálon bukkantam az első komolyabb beosztásra és még pont határidőben voltam a pályázat benyújtására. Igen ám, de a pályázat benyújtásához kevés lett volna egy kísérőlevelet küldenem - mint később megtudtam - motivációs levél is kell. Elkezdtem mintákat keresgélni, de egyetlen elfogadhatót sem találtam, mert egyik sem felelt meg az én elképzelésemnek. Ezért nekiláttam megfogalmazni  a saját levelemet, hogy engem mi motivál a munkakör betöltéséhez.
Ahhoz, hogy megnyerd a munkáltatót vagy a szakmai irányítót, olyan motivációs levelet kellett volna írnom, ami nem én lettem volna. Elkelt volna egy kis segítség, de senkit nem akartam ebbe bevonni, ezért csak magamra számíthattam. Amikor az embert megdobálja az élet, és kap ezt is, azt is tőle, akkor a bizalma mindig egy kicsit megcsorbul. Őszinte naívságom már a múltté, bár még mindig először a jót feltételezem, de józan eszem még idejében fejbekólint, hogy: Hékás vigyázz emlékezz vissza mi történt a múltkor is! Igen, az ember idővel átértékeli önmagát és a környezetében élőket is. Óvatosabb lesz, persze csak akkor, ha tanul  az elkövetett hibákból, de nem csak a hibákból, hanem abból is, ha több szemszögből tudja a történéseket visszavetíteni.

(folytatás következik)

Á rvíz támad, mindenki menekül, csak egy jámbor ember marad meg a házában. Jön egy csónakos, és mondja neki, hogy szálljon be.

- Én nem megyek veled, majd az Isten megment engem.

Tovább emelkedik a víz, és jön egy helikopter:

- Gyere, elviszünk.                                                                                    - Nincs szükségem rátok, Isten nem hagy el engem.

Aztán a víz összeroppantja a házat, a jámbor ember megfullad, és a túlvilágra érve szemrehányást tesz Istennek:

- Miért nem segítettél rajtam?                                                                     - Hogyhogy nem segítettem?! Küldtem érted előbb egy csónakot, aztán egy helikoptert, csak te nem voltál hajlandó beszállni egyikbe sem.

Mi ebből a tanulság?

Legföljebb annyi, hogy a csodavárás nem válhat személyes problémáid vészkijáratává. Előfordulhatnak ugyan csodák, de mindig az adott lehetőségeinkben kell felfedezni őket. És ne írd elő Istennek, hogy milyen módon segítsen rajtad!

A megszokás nagyúr, és idővel a rabjává lehet válni. Szinte kivétel nélkül mindenki hajlamos, hogy mindennapjait szokásai bűvöletében élje. Általában a megszokás negatív irányu, de sok esetben lehet pozitív is. Eszerint cselekszünk, és egy idő után már gondolatunkat is ez határozza meg. A napi rituálék egyfajta biztonság érzetet adnak, mert amíg ezek megvannak körülöttünk, addig stabilnak érezzük az életünket. Ha valami változás lép be és felborul az általunk kialakított rendszer, akkor egy kicsit leblokkolunk, és már nem érezzük annyira kereknek a világot. Közben pedig nem vesszük észre a rosszat, mert fokozatosan sodrodunk bele, és úgy járunk mint a kísérleti béka, aki megfőtt a fürdővízben....( a kísérlet  leírása ITT)

Mindaddig így teszünk, mígnem fel nem ébreszt valaki, hogy hahó, mit csinálsz? Mondhatjuk, hogy kinek miköze van hozzá, de azért elgondolkodunk. És mert a változást, változtatást legtöbbünk nehezen viseli, ezért eszünk ágában sincs szokásunktól megválni. Mert az nekünk jó! De biztos hogy jó? Hosszas győzködésünk és tervezgetés után lehet, hogy rövid időre sikerül váltani, de a nagyúr felülemelkedik és újra legyőz. Az életmódváltás jobbára valamilyen nagyobb trauma hatására változik meg, és csak ezután tudunk 'megszabadulni' rossz szokásainktól. Lehet, hogy a pozitív dolgok szokássá válása valamivel nehezebben megy, de mindkét esetben a tudatosságnak és a lelkierőnek óriási szerepe van. De vajon mikor válik a megszokás függőséggé?

"Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket.
Próbáljuk meg kideríteni, hogy miért teszik azt, amit tesznek.
Ez sokkal hasznosabb és érdekesebb, mint a puszta bírálat,
amellett rokonszenvet, türelmet és jóakaratot ébreszt."